HibabejelentésDUNAÚJVÁROS - Öreghegy, Rákits D. földje
| Lelőhely neve (német): | DUNAÚJVÁROS - Öreghegy, Rákits D. földje |
| Ország: | Magyarország |
| Megye: | Fejér |
| Település: | Dunaújváros |
| Utca: | Öreghegy, Rákits D. földje |
| Közigazgatási egység: | 0107025003 |
| Nev_var: | Dunapentele |
| Nev_var_de: | Dunapentele (Acker des D. Rákits) |
| Feltárás ideje: | 1908, 1953 |
| Cs szám: | 234 |
| Irodalom: | HEKLER 1909, 97-105; FETTICH 1926a 27-28; FETTICH 1936, 9-17. I-VI.t.; BŰNA 1970, 250, 3-8. j.; BŰNA 1971, 249-250. (33-34), 271. (51); BŰNA 1982/83, 120-125, 15-16. kép; GARAM 1993, 62-64, Nr. 19, 20a-d. Taf. 27-28; 35.9. |
| Megjegyzés: | Lelőhely ma: Martinovits I. u. és Apáczai Csere J. u. kereszteződése. Két későrómai temető közt, római sírokkal vegyesen feltárt 3 lovassír és egy női sír, amelyek a római temető sírszámozását kapták. A rangos "fejedelmi jellegű" családi temető a valóságban egyik öreghelyi avar lelőhelyhez sem csatlakozott, amint az 1953. évi újbóli előbukkanásukkor (bennhagyott lócsontok és szabadkézzel készült edénytöredékek alapján) kiderült. A rendszeres tévedések kiküszöbölésére a 7, 10, 11, 12. sírt az újabb szakirodalom I-IV. számmal idézi. Ugyanezen sírok valamelyikéből származhat a Rákits D-től a MNM-nak eladott harmadik aranylemez pénzutánzat. Cs-234-234a a római temetőt avar temetőnek vélve egy nagy temető négy külön méltatott sírjának gondolta, s összevonta az Öreghegyen 1910-35 között talált közép és késő avar kori sírokkal. 7. sz. utolsó harmada. |
| Megjegyzés (német): | Der Fundort heute: Kreuzung Martinovits I. u. und Apáczai Csere J. u. Zwischen zwei spätrömischen Gräberfeldern wurden zusammen mit römischen Gräbern 3 Reiterbestattungen und ein Frauengrab freigelegt, die man in der Reihenfolge der römischen Gräber numerierte. Wie sich 1953 beim erneuten Auftauchen der Grabstätte (in der Erde gelassene Pferdeknochen und Fragmente handgeformter Gefäße) herausstellte, war der ranghohe Familiengrabgarten "fürstlicher Prägung" in Wirklichkeit an keinen der awarischen Fundorte vom Öreghegy zu binden. Um die ständigen Irrtümer zu vermeiden, zitiert die neuere Fachliteratur die Gräber 7, 10, 11 und 12 unter den Nr. I-IV. Aus einem dieser Gräber vom Acker des D. Rákits dürfte die dem MNM verkaufte dritte Münzimitation aus Goldblech stammen. Cs-234-234a, der das römische für ein awarisches Gräberfeld wähnte, hielt diese für vier gesondert bearbeitete Gräber eines großen Gräberfeldes und zog sie deshalb mit den zwischen 1910 und 1935 am Öreghegy gefundenen mittel- und spätawarenzeitlichen Gräbern zusammen. |
| Leltári szám: | MNM Bp. 73/1908.170-262, 266-429; 113/1908.148. |
| Leltári szám (német): | MNM Bp. 73/1908.170-262, 266-429; 113/1908.148. |
| Keltezés: | 074 |
| Őrzés helye: | 010110101 |
| Létrehozta: | BI |